Ki az az én?
Azt, hogy ki vagyok, azt még nem tudom.
Azt tudom csak megosztani Veletek, hogy mi minden alakított olyanná, amilyen épp most vagyok… de ez is egy folyamat. És az is, ahogy most látom az eddigi hatásokat. Minden zajlik éppen és változik…
Szóval ahogy most látom magam és az ide vezető utat, azt szívesen elmondom…
Az életem egy szép őszi napon kezdődött 1977-ben…
A legfontosabb tanítás, amit ebben az életben kaptam az az, hogy minden pont úgy jó ahogy van.
Nem volt egyszerű gyerekkorom. Néha nevetek emlékeken, mert némely epizód egy vígjátékban is megállná a helyét és néha pedig nagyon mélyen megérint a helyzet súlya és drámája.
De a legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy egy percét sem cserélném el. Minden pillanata, benne minden esemény, akármilyennek is címkézzük éppen, számomra a legnagyobb ajándék volt, mert ezek vezettek el oda, ahol most vagyok. És ezért nagyon hálás vagyok!
Mindkét szülőm a saját múltja, gyermekkora foglyaként a saját világában élt, igazán se egymást, se engem nem láttak. Szerintem a magány az, amikor nem téged látnak, hanem a rólad alkotott képet és ahhoz beszélnek…
Ez a mély belső magány nagyon sokat segített abban, hogy erős vágy legyen bennem egy valódi, élő kapcsolódásra. Ezt eleinte én is kívül kerestem, főleg szerelmekben. Aztán megtapasztaltam, hogy ami hiányzik, az mind bennem van. A legélőbb kapcsolódás belül tud megvalósulni…
A két akkor még (azóta sok minden változott) érzelmileg elérhetetlen és éretlen szülőm viszont tele volt energiával. Ezerrel zajlott az élet körülöttük és ezért az intenzív, élményekkel teli életért is nagyon hálás vagyok. Rengeteget tapasztaltam az életről Nekik köszönhetően.
Valahol mélyen mindig az volt az érzésem, akármennyire is nehéz volt egy-egy helyzet az életemben, hogy ez nem ellenem van. Ugyan nem ezt szeretném, de majd lesz az is, amit szeretnék és ahhoz most ezt jól kell megélnem. Természetesen ez nem volt ilyen tudatos gyerekként. De egész kicsi korom óta, azt kerestem, hogy mi adhatna erőt a néha nehéz helyzetekhez és ezeket mindig megragadtam. Valahogy soha nem abba tettem az energiát, hogy mi nem jó, hanem annak a keresésébe, hogy most itt ebben a helyzetben mi segítene… Ez valami nagyon mély ösztön volt pici koromtól és ennek köszönhetően rengeteg jó dolgot kutattam fel és találtam meg. Sok mindenre magam jöttem rá, és sok mindent olvastam. Rengeteget voltam a természetben. Az is egy ajándék volt, hogy Dobogókőn éltünk, az erdő közepén, ahol hétköznap délután már egy lélek sem volt. Így a fák társaságában sosem voltam magányos és a természet bölcsességére is hamar ráéreztem.
16 éves koromban elmentem agykontroll tanfolyamra és ott kinyílt valami. Utána elkezdtem asztrológiát tanulni, amit 6-8 évig intenzíven tanultam. És 16 éves voltam, amikor az agykontroll tanfolyam után felkerestem egy pszichológust, hogy segítsen kideríteni, hol kezdődöm én és hol a családom, hogy ki vagyok én valójában? A céljaim valóban az én céljaim, vagy csak a neveltetésem következményei?
Hálás vagyok az anyukámnak, aki ugyan akkor nem értette, miért szeretnék terápiára járni, de minden téren támogatott benne.
Három év intenzív egyéni pszichoterápia és 450 óra pszichodráma után kezdtem tisztába jönni magammal, és azzal, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni.
Közben elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, és elkezdtem Pécsen a Jogi Egyetemet.
A jogi pályától azt vártam, hogy segít a világot mozgató törvények kiismerésében, segít megérteni, hogy működik a világ, hogy lehet benne a rendet, a rendszert megtalálni.
Hogy lehet helyreállítani az igazságot és természetesen, hogy lehet az embereket segíteni. De hamar rájöttem, hogy ezt nem csak a fizikai szinten lehet, hanem a lélek szintjén is. És később a világot mozgató „törvényeket”, a dharmát is megismertem.
Az érdeklődésem egyre inkább az emberi lélek felé fordult, így tanulmányaimat az ELTE Pszichológia szakán folytattam.
Az egyetem alatt elvégeztem a kineziológiát, a Daubner Béla által tanított (2 éves) Integratív Hipnoterápiát és nagyon sok önismereti és terápiás módszert sajátítottam el pl. Belső utazás, Neurolingvisztikus Programozás. Így már az egyetem alatt kineziológusként dolgoztam és 10 éven át folyamatosan tartottam Jobbagyféltekés Rajztanfolyamot.
Majd 2007-2010ig családállítást tanultam egy német terapeutától, Peter Orbántól. Amit azóta is folyamatosan tartok. Bennem a pszichológia és a spiritualitás mindig összeért.
Ezt leginkább az általam kidolgozott és 2006 óta folyamatosan tartott Belső gyermek tanfolyamokban tudom megélni.
Úgyhogy elég fura, de soha életemben nem volt munkahelyem, soha életemben nem csináltam mást, mint embereket „kísértem” az útjuk egy-egy szakaszán. A sors 16 évesen tett rá erre az útra, amin azóta is megyek és egyetlen egy nap sem merült fel bennem, hogy nem ez az én utam. Azóta is ez a kérdés visz előre az utamon, hogy ki vagyok én? De minden évtizedben nagyon más válaszok jöttek. És most már néha van olyan is, hogy nem jön semmi… hogy nem tudom ki vagyok, de tapasztalom…
2012 óta a zen buddhizmus nagyon fontos része az életünknek a férjemmel, akiért talán a leghálásabb vagyok az Életnek.
A zen egy irányvétel az életünkben, aminek része még a két gyönyörű lányunk is, akik a mi igazi tanítóink.
Hát talán ennyit szerettem volna most magamról mondani…
És még azt, hogy szívből kívánom, hogy Mindenki találja meg az Ő kérdését, ami elindítja Őt azon az Úton, amin keresztül eljut előbb önmagához, aztán valódi Önvalójához!
