Mit értünk meditáció alatt?

A meditáció eredetileg önmagunk megismerésére szolgál.

De, hogy mit értünk önmagunk alatt, az egy érdekes kérdés.

Amikor meditációról beszélünk, akkor önmagunk alatt nem a személyiségünket értjük, hanem a valódi önvalónkat. Ilyen értelemben a meditáció célja a spirituális megvilágosodás, vagyis visszatalálás az eredeti természetünkhöz, az isteni énünkhöz.

Vagyis csak azt hívhatnánk meditációnak, aminek az a célja, hogy közelebb vigyen ehhez a tiszta lényegi énünkhöz, ami kortalan és mentes a sérelmeinktől, vagyis a személyiségünktől.

Minden, aminek más célja van, az nem meditáció. Azt hívhatjuk imaginációnak, vizualizációnak, relaxációnak, koncentrációnak vagy kontemplációnak…

A hétköznapokban is rengeteg mindenre mondjuk azt, hogy én most „meditálok egyet”. Néha már arra is, ha valamin csak el akarunk gondolkodni vagy szunyókálni szeretnénk egyet vagy legalizáltan elvonulni, egyedül lenni.

Ezekkel sincs semmi baj, sőt a szunyókálás, az egyedül lét, a relaxáció, az elménk programozása vagy a személyiségünk fejlesztését célzó vizualizációk is ugyanúgy nagyon fontosak és hasznosak! Csak ha korrekten akarunk fogalmazni, akkor nem hívjuk őket meditációnak. Ennek ellenére én is az összes hanganyagot, amit ezen az oldalon találtok az egyszerűség kedvéért meditációnak fogom hívni. 😊

Akinek még van kedve tovább mélyedni a fogalmak világába, akkor először nézzük meg, hogy mi a különbség a tudatos jelenlét és a meditáció között?

A tudatos jelenlét vagy éberség gyakorlatnak azt hívjuk, ami abban segít, hogy bármit is csinálunk, bármiben is vagyunk éppen, abban a folyamatban tudatosan legyünk jelen. Ahelyett, hogy az automatizmusainkat és a kondicionáltságainkat követnénk.

Ha tudatosan vagyunk jelen az életünkben, akkor tisztán látjuk, hogy mi van a szívünkben és a fejünkben, mi motiválja a megnyilvánulásainkat. És mindazt, amit észlelünk nem akarjuk megváltoztatni. Mindent látunk és a figyelmünkben tartjuk az összefüggéseket is, miközben engedjük, hogy minden pont úgy legyen, ahogy van. Látom és elfogadom azt, ami van. Még akkor is, ha az épp fájdalmas. Ebben az elfogadó jelenlétben egy idő után nagy béke és nyugalom van. Vagyis elvisz ahhoz a békéhez és nyugalomhoz, ami az önvalónkban megtapasztalható, de az eredeti célja a tisztán látás.
A tudatos jelenlét gyakorlásának rengeteg formája lehetséges. Ezekről a Legyünk tudatosak arra, ami van c. programban sokat hallhattok.

Az imagináció vagy vizualizáció az, amikor egy relaxált állapotban belső képek segítségével rálátunk a személyiségünkre, egy-egy működési módunkra és a képek segítségével azokon tudunk változtatni.

A meditációtól meg kell különböztetni a relaxációt is, aminek „csak” az a célja, hogy megnyugodjunk, lecsendesedjünk, ellazuljunk és csökkentsük a bennünk lévő feszültséget.

Illetve még két fogalmat szeretnék tisztázni, ha már így elkezdtünk a fogalmakban rendet tenni. A koncentráció és a kontempláció fogalmát.

A koncentráció készíti elő a meditációt. Vagyis az igazi meditációhoz előbb valamilyen szinten meg kell tanulnunk koncentrálni.

Ha ugyanis a gondolataink ide oda rángatnak folyamatosan és azonosulunk is velük, akkor nem tud tágulni a tudatunk, ami ahhoz kell, hogy a személyiségünkön túllépve visszataláljunk önvalónkhoz. Ha nem tudunk koncentrálni, akkor az elménk mindig ráfeszül valamire.

Talán úgy lehet ezt jól megérteni, hogy a koncentráció beszűkíti a tudatot valamire, a meditáció pedig kitágítja a tudatot. A koncentrációval megtanulod, hogy te irányítsd a figyelmedet valamire, vagyis nem random módon szűkül be a tudatod egy történésre, egy gondolatra, egy érzésre vagy egy emlékre, hanem te irányítod tudatosan valamire és ott is tudod tartani a figyelmedet, addig amíg szeretnéd.
Óriási a különbség, hogy a gondolataim irányítanak engem vagy én irányítom a gondolataimat.

Lehet, hogy még ott nem tartok, hogy az önbántalmazó belső párbeszédjeim eltűnjenek, de mekkora előrelépés, ha már tudok nem a hatásuk alá kerülni, vagyis nem hiszem el őket, nem azonosulok velük és főleg nem adom át az irányítást neki, vagyis nem akadályoznak meg abban, amit épp csinálok.  Nem mondom le a vizsgámat az automatikus negatív gondolataim miatt pl. hogy, „úgysem sikerül, ez túl nehéz, kellene még egy nap, ahhoz, hogy tökéletesen tudjam az anyagot…” Vagy épp haragszom valakire, de ezt a bennem keletkező haragot tudom félretenni és az egészséges, felnőtt részemből beszélni az illetővel. Közben persze érzem magamban a dühöt, de tudok nem a hatása alá kerülni.

Ezért ilyen fontos a koncentrációs gyakorlatokat a mindennapjaink részévé tenni. Mert arra kicsi az esély, hogy soha semmi zavaró dolog ne történjen velünk vagy bennünk, de ha ura vagyok a tudatomnak és tisztán látom a benne megjelenő dolgokat és tudom a figyelmemet irányítani, akkor nő a szabadságom és nagy valószínűséggel a döntéseim is helyesebbek lesznek.

A másik fogalom, amit gyakran használunk és könnyen összekeverhetjük mással, az a kontempláció. Amikor a kitágult, tiszta tudatba behozunk egy fogalmat, egy kérdést vagy egy témát. Ilyenkor nem gondolkodunk az adott dologról, hanem egyszerűen csak megtartjuk a tudatunkban és engedjük, hogy megmutassa önmagát, így letisztulnak a rá rakódott hiedelmeink, mi pedig meglátjuk a lényegét.

Ehhez viszont előbb el kell érnie egy relatív tiszta tudatot. Ha ez előtt teszem fel a kérdéseket, akkor a kérdéssel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, vágyaimat, félelmeimet, hitrendszereimet, kondicionáltságaimat fogom meglátni és azt hiszem, hogy az a valóság…

A tudatos jelenlét és a meditáció juttat el abba a tudatállapotba, ahol a kontempláció által már használhatjuk a tiszta tudatunkat arra, hogy valami igazi lényegére lásunk rá.

És itt jön az megint elő, amiről már annyit beszéltem, hogy ez a program, a „Légy tudatos arra, ami van” miért is feltétele az összes többi programnak, mert ahogy majd haladunk az önismereti munkánkban, ahogy dolgozunk a felnövekedésünkön, az elakadásainkon, a hiányainkon, a téves nézeteinken vagy éppen a traumáinkon, azon, hogy a személyiségünk egyre érettebb legyen, akkor már a kontemplációt is használjuk arra, hogy meglássuk az igazságot egy -egy élethelyzetben.

A tudatos jelenléttel láthatom, hogy én hogy működtem pl. miről hittem azt, hogy szeretet, pedig csak a birtoklás vagy a félelem vezérelt.

Míg egy kontempláció alkalmával megtapasztalhatom, hogy mi a szeretet valódi természete?

Ezzel a rövidnek tervezett, de hosszúra sikerült összefoglalóval remélem sikerült egy kis rendet varázsolni a fogalmak világába?!

A „Mindennapi meditációk” úgy vannak összeállítva, hogy lesz bennük relaxáció, koncentráció, vizualizáció, kontempláció, nagyon sok tudatos jelenlétet fejlesztő rész és ezek lépésről lépésre, a személyiségünk átdolgozásán keresztül közelebb visznek igazi Önvalónkhoz, vagyis valódi Önmagunkhoz. És ha innen nézzük, akkor meditálunk! 😊